B2C-KUTATÁS

Amikor olyan terméket, szolgáltatást szeretnénk a piacra vinni, vagy éppen megváltoztatni, amelynek a fő vevőköre a lakosság lesz (azaz B2C vagy D2C üzleti modellekről beszélünk), akkor beszélünk B2C- (Business to Consumer) kutatásról. Jellemzően ezeket a vizsgálatokat nevezzük általánosítóan piackutatásnak. Ennek megfelelően a gyakorlatban minden olyan jellemzője (célcsoport, adatgyűjtési mód, feldolgozás, elemzés, értékelés) megegyezik a „szokványosnak tartott” kutatásokkal – így ezeket is ott találhatjuk meg.

Érdemes viszont egy kicsit elmerülni a kutatási célcsoportok szerinti módszertan-nevezéktan részleteiben, hiszen a B2C mellett gyakran használt kifejezés a B2B, és B2A is. Mindegyik elnevezés ugyanarra a kaptafára húzható (Business to Business és Business to Administration – vagyis üzleti kutatás és hivatali kutatás). Ebben a felállásban „Administration” kutatásnak tekintjük azt, amikor közintézményektől gyűjtünk adatokat – ez a legritkább a három kategória közül.

Ugyanakkor mindegyik meghatározás első tagja az üzlet (Business), ami itt arra utal, hogy az adatgyűjtést professzionális kutatók, elemzők gyűjtik. Ebben a logikában természetesen lehetne más is az előtag: egy magánszemély (Consumer), vagy maga az adminisztráció (Administration), így elképzelhető C2C- vagy C2B-kutatás is vagy éppen A2C, A2B – ahogy valójában van is.

Például amikor hivatalos szervek gyűjtenek adatot (pl. Statisztikai Hivatal, lásd Népszámlálás), az formailag akár A2C-vizsgálatnak is tekinthető, ahogy ha valaki megkérdez valamit ismerőseitől a közösségi médiában, az C2C-adatgyűjtés – legalábbis ha az információgyűjtés elsősorban magáncélokra és nem üzletileg releváns kérdésekre vonatkozik.